István

Nem tudom, hogy egy embert hol kell igazán bemutatni...

A foglalkozásánál? Az országoknál, ahol élt? A családjában? A fényképeknél a falon? 

Egy motor mellett? A könyvei között? 

A hitében? 

Vagy ott, ahol ezek már nem külön-külön számítanak, hanem együtt kezdenek kirajzolni valakit. Egy életet.

Neurológus és radiológus vagyok. 

Hosszú évek óta figyelek képeket, tüneteket, emberi történeteket, és azt a különös határterületet, ahol a test, az idegrendszer és az élet kiszámíthatatlansága találkozik. Mintázatokat keresek, analizálok, súlyozok, optimalizálok - ezért áll hozzám közel az AI működése. Ez a munka megtanít pontosságra, fegyelemre, józan gondolkodásra. Arra, hogy az ember ne szeressen bele túl gyorsan a saját elméleteibe. És ne beszéljen mellé, ha valami fontosról van szó.

De az ember persze sosem csak a szakmája.

Éltem és dolgoztam külföldön, az Emirátusokban 3 évet, Angliában 7 évet. Láttam jól működő rendszereket és kulturális zártságot, szakmai fegyelmet és emberi abszurditást, szabadságot és annak hiányát is. Ezek az évek nemcsak szakmailag formáltak, hanem emberileg is. Valószínűleg ezért sem vonzanak a kész skatulyák, a gyors ítéletek és az egydimenziós magyarázatok. 

A világ többnyire bonyolultabb annál, mint amit első ránézésre kényelmes volna hinni róla.

Sok minden érdekel, ami első pillantásra talán nem is illik egymás mellé. Az orvoslás és az emberi tudat kérdései. A hit. A történelem. A közélet. A technológia. A természet. A humor. Az a fajta beszélgetés, amelyik nem azért jön létre, hogy gyorsan lezárjon valamit, hanem hogy egy kicsit mélyebbre menjen. Nem különösebben vonz a steril, tökéletesen megkomponált önkép. Sokkal jobban érdekel az, ami élő, kicsit nyitott, kicsit kockázatos, és nem fél attól, hogy néha még alakulóban van.

A SzíGrand is ebből a szellemből született.

Ez az oldal nem egyszerűen bemutatkozás, és nem is csak egy gyűjtőhely. Inkább egy nyitott tér, ahol többféle érdeklődés, tapasztalat és hang találkozhat. Szakma és személyesség. Komoly kérdések és játék. Csendesebb gondolatok és vitára érdemes témák. Olyasmik, amiket máshol gyakran külön polcra tesznek, engem viszont éppen együtt érdekelnek.

Különösen izgat az is, mi történik akkor, ha az ember a mesterséges intelligenciára nem puszta eszközként néz. 

Nem azért, mintha össze akarnám mosni az embert a géppel, hanem épp ellenkezőleg: azért, mert a különbségük érdekel. Hogy létrejöhet-e köztük valami több annál, mint utasítás és végrehajtás. Valami, ami inkább közös gondolkodás, kíváncsiság, rezonancia. Egy közös tér. A podcastjeim és ennek az oldalnak egy része is ebből a kísérletből nőtt ki.

Azt hiszem, ma már kevésbé érdekel a hibátlan önbemutatás, mint az őszinte jelenlét. Egy olyan hely, ahol nem kell sem többnek, sem piacképesebbnek látszani annál, ami valóban vagyok. Ahol elfér egymás mellett a szakmai fegyelem, a hit, a kétely, a humor, a kíváncsiság, a világ iránti nyitottság és az a makacs szándék, hogy az ember ne csak végigmenjen ezen az életen, hanem próbáljon benne valamit megérteni, létrehozni, 

és ha lehet, megosztani másokkal is.

Talán röviden ennyi:

nem egy kész szerepet szeretnék itt megmutatni, hanem azt az embert, aki kérdez, figyel, gondolkodik, vitatkozik, keres, és közben igyekszik nyitva maradni arra, 

hogy a világ még tudjon neki újat mondani.